Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 2. rész

Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 1. rész

Együtt-gondolkodás, mint kikristályosítható politikai érték: a filozófuspertől a demokratikus ellenzékig

Mit ért el az Überhaupt? Recepció szintjén becslésem szerint a 70-es években maximum kevés száz ember olvashatta, ez volt az első igazi szamizdat, amit gépelt példányokban adtak tovább.  A 92-es tényleges első kiadás óta ez a szám legjobb jóindulattal sem lehet több 1-2 ezer embernél.

A mai napig a hatása leginkább politikai volt, érdembeli filozófiai recepciója szinte egyáltalán nincsen. Ez egyfelől a történelem fricskája, hogy egy sok száz oldalas, a többség számára fizikailag végigolvashatatlan, mert túlspecializált1 és szekunder irodalom hiányában meg egyéb említett okok (nyelv, a megközelítés újdonsága) következtében nehezen megközelíthető kéziratnak ekkora politikai hatása lehetett, hát erre őszintén nem tudok mondani hasonló példát a 20. századból, várom a javaslatokat kommentben. Ez pedig újabb adalékot szolgáltat filozófia és politika felemás kapcsolatához; egy filozófiai szöveg nem a közeli olvasata révén lesz konkrét politikai tényező, a két műfajnak nincsen automatikusan közvetlen átjárása egymásba, ezt a tényleges időzítés, az alkalmak teremtik meg, amennyiben a gondolati alapanyag megfelelő. Másfelől pedig filozófiai botrány, hogy az érvelés finomságai, a gondolatmenet eredetisége még mindig csak a szűkre szabott magyar nyelvű kulturális miliőben lehetett jelen és ott is csak annyira, amennyire. Ezen a botrányon remélhetőleg az előkészítésben lévő angol kiadás csitítani fog2. Habár komolyabb magyar nyelvű olvasóközöség így 50-30 év távlatából nem várható, talán a nagyságrendekkel nagyobb potenciális angol nyelvű olvasóközösség kitermel magából néhány komolyabb olvasatot.

Hogyan válhat mégis a filozófia hatékony politikai eszközzé? Úgy, ha alkalmazott filozófia, ami konkrét emberi, társadalmi problémákból indul ki. Ahol észrevehető az eredeti közvetlenül emberi motiváció. Ezt a gondolkodói habitust Kis így jellemzi:

hogy én az absztrakt filozófiai problémákba nem szoktam fejest ugrani; általában valamilyen konkrétabb problémahalmazzal kezdem, amellyel a gyakorlat szembesít. Előbb jönnek az alkalmazott filozófiai kérdések, és innen kapaszkodom egyre feljebb a magasabb elméleti régióiba.3

686. oldal

Bár ezt Kis már az önálló, érett, Márkus és Bence nélküli korszakában született művekről állítja, azért az Überhaupt esetében is megvolt ez az elem, a közös keretben való reagálás mind a 68-as csehszlovákiai (általában vett kelet-Európai blokk), javarészt gazdasági indíttatású reformszocializmusra, mind a nyugati újbaloldal filozófiai életmódkísérleteire. Ahogy Kis fogalmaz:

Igen, ez a feszültség adta az Überhaupt politikai inspirációját. Azt hittük, hogy az elméleti alapok újragondolásával át lehet hidalni a szakadékot.4

130. oldal

Hogyan vált az Überhaupt hatékony politikai eszközzé? Direkt de felemás módon.  Közvetlenül, hiszen az alkalmazott filozófiai, középszintű társadalomelméleti megközelítést5 a filozófusperrel a párt busásan jutalmazta6 A magyarországi demokratikus ellenzék megalakulásának ez az egyértelmű alapító sztorija, az a kikristályosodási pont ami körül tényleges mozgalmat lehetett szervezni. A filozófusper Bence és Kis hazai professzionális életének ellehetetlenítésével pontosan azokat a mozgalmi életkörülményeket provokálta ki, amik aztán más humán értelmiségi csoportok bekapcsolódásával, szociológusok, közgazdászok, írók, képzöművészek, megteremtették a szervezett polgári engedetlenség budapesti központját.

Felemásan, hiszen az érvelés finomságai aztán nem szolgáltattak alapot semmilyen valós politizáláshoz. Bár a szovjetológiai vonal ami az Überhaupt-ból kinőtt intellektuálisan még eltartott pár évig, de nem ez volt az a politikai filozófia, irányzat ami a tényleges ellenzéki politizálás alapjait szolgáltatta. Ez a döntő hatás az angol nyelvű analitikus politikai filozófia volt, maga a reakció marxista szempontból. Aki megteremtette ehhez is a kapcsolódási lehetőséget az Márkus volt, de aki ebből a 68-as generációból hatékony politikai eszközt kovácsolt, az Kis János volt.

Az okosság tanulható, tanítható és hatékony politikai eszköz: az analitikus filozófia prózája

A marxista korszakából Kis a társadalomtudományok közül a közgazdaságtan mélyreható ismeretét hozta magával, de a demokratikus ellenzék alapjául szolgáló civil ellenállás és emberi jogi politizálás a liberális jogi hagyományból származott. Kis János Beszélős publicisztikái a 80-as években megadták a demokratikus ellenzék ezredvégi liberalizmusának ’klasszikus’, megfontolt formáját, a piaci reformok igenlése egyfelől, az állampolgári, emberi jogok védelme másfelől, és mindez a regnáló egypártrendszer égisze alatt, annak realista számbavételével.

Honnan eredeztethető a jogi, liberális irányultság Kisnél? Számomra ez az egyik legérdekesebb sztori volt, mintegy fehér folt addigi eszme- és helytörténeti tudásomban:

A hetvenes években Kenedi Jancsi és Pap Mari nyitott házat vittek a Villányi úti lakásukban. Vasárnap délelőtt bárki beállíthatott hozzájuk. Általában nagy társaság gyűlt össze, szinte mindenki ott volt, aki a demokratikus ellenzék létrehozásában részt vett, és sokan mások is. Én is gyakori vendég voltam. Egy alkalommal kicsit későn érkeztem, a belső szobából zajos vita hangjai szűrődtek ki. Én azonban megálltam a konyhaként is szolgáló előtérben, ahol az asztalon a New York Review of Books néhány viszonylag friss száma hevert…

Így talált rá Kis Ronald Dworkin: „A DeFunis-ügy” című cikkére7

‘ott helyben belevágtam az olvasásba, arra se vettem a fáradságot, hogy leüljek. Olvashattam vagy húsz percet, aztán kölcsönkértem Jánostól a lapot, vettem a kabátomat, és elhagytam a lakást, a belső terembebe se köszöntem.’

Dworkin érvelése a kisebbségek pozitív diszkriminációja kapcsán megfogalmazható filozófiai és gyakorlati jogi problémahalmaz sűrűjébe vezette Kis-t és perspektívát kínált az emberi jogi liberalizmus és a marxizmustol megörökölt egalitárius mozgatórugók egységes fogalmi és gyakorlati keretben való kezelhetőségére.

Ettől még ez egy hatalmas szemléleti váltás volt Kis életében, lényegében újra kellett tanulnia a filozófiát és szerencséjére ehhez megvoltak a Márkustól örökölt és az Überhauptban is alkalmazott analitikus filozófiai alapok. Enélkül a tartalmi-formai szinkronizáció nélkül Kis politikusi pályáját és kulturális szerepét a harmadik köztársaságban nem lehet elképzelni, kontrafaktuálisan azt is mondhatnám, hogy enélkül a gondolkodói fordulat nélkül nincs megújult magyar liberalizmus és Kis valószínüleg egy marginalizálódott baloldali gondolkodó lett volna a kilencvenes években.

Miben állhatott a szemléletbeli különbség?

A Marx-i filozófiai tradíció politikai öröksége erősen felemás, egyfelől a leghatékonyabb kritikai eszközöket szolgáltatta a fennálló megváltoztatására mélységesen gyakorlati impulzusokból építkezve. De másfelől, és itt most ezt szeretném kihangsúlyozni, az egész forradalmári hevület mögött egy alapvetően elitisztikus értelmiségi tudat bújt meg, megtámogatva a romantikus német zsenikultusszal, amitől mindekinek – Petri egy sorát kifordítva8 –  igazhatnékja volt aki a munkásosztály történelmi szerepében, és  a proletárforradalomban látta az univerzális emberi nembeliség megvalósulásának kulcsát. Gondoljunk csak például némely Lukács tanítványok Lukácstól megörökölt filozófiai stílusára és küldetéstudatára. Kis ezt nagyon érzékletesen így fogalmazza meg9:

az Iskola öntudatához hozzátartozott, hogy világtörténelmi jelentőségű dolgokat csinál. A mából visszanézve ez megmosolyogtató, de be kell vallanom, én ezt akkoriban cseppet sem találtam nevetségesnek. Ha valamiért jólesett az Iskola közelében lennem, az éppen a belőle áradó egyetemes fontosságtudat volt: úgy érezhettem, hogy Lukács környezetének a perifériáján tanyázva a világ eszmei középpontjában tartózkodom.

136. oldal

Az egyetemes, ám reflektáltabb etikai megfontolások nélküli fontosságtudatot felváltotta a szintén egyetemes, ám etikával tudatosan átszőtt és logikailag rendesen átgondolt felelősségtudat. Ahogy Marx értő, ám ezoterikus recepciójának dialektikus finomságait felváltotta orientációs pontként Rawls-Dworkin-Nagel és társaik exoterikus…ismeretelméleti demokratizmusa.

Ez a kulcsfogalom és kulcsattitűd Márkustól való és érdemes Kis első gyönyörű Márkus portréjából hosszabban idézni, amiben magát a mestert is idézi szerzőnk, jó példájaként az egybeszőtt gondolkodásnak:

’A tudomány, a felvilágosodásban tetőző újkori filozófiai elgondolás szerint mindenki számára hozzáférhető, biztos ismeretek együttese….Ez az elgondolás magában foglal egy konzekvenciát, melyet Márkus már harminc évvel ezelőtti egyetemi előadásaiban is nagy nyomatékkal emelt ki, s amelyet ismeretelméleti demokratizmusnak nevezett. Korábban mindig úgy tekintettek „az elmék párbeszédére”, mint az elit kiváltságára.

„Ezzel szemben a tudomány új fogalma, mint az egyén képessége arra, hogy önmaga, egy megbízható módszer segítségével új igazságokat alkosson meg, elvben maga után vonta, hogy a tudományos tevékenység minden józan ésszel bíró egyén előtt nyitva áll.” (203. sk. o.) A tudomány nem különleges intellektuális képességeket kíván, hanem „morális erényeket: a szellem függetlenségét, az emberiség és az igazság önzetlen szeretetét, kitartást s türelmet a kutatás során” (uo.).”

Tehát a módszertani, formai demokratizmus találkozott itt a liberális politikai demokrácia kitartó elemzésével és gyakorlatával, egymást mintegy felerősítve.  Az analitikus filozófia elsőrendű és modális logikára épülő letisztult érvelési kánonjai és az angol nyelvű kortárs politikai filozófia nagyjainak tanulmányozása és honosítása így alakultak át Kis biztos kezében hatékony politikai eszközökké.

Politikai eszköz kétféle értelemben, lehet vele az ellenfél álláspontját rombolni és politikai vitát nyerni és lehet vele építkezni és konszenzust kialakítani. A két elemet lehet kombinálni is saját régebbi nézeteink kapcsán, némi önpolitikai éllel.

A jogi szakmában az ember meg kell tanuljon vitázni, érvelni, retorikát használni, hogy az adott jogi eljárás győzteseként végezhesse, ezért a jogászból lett politikusok némi helyzeti előnnyel indulnak és vannak, akik ezt rendesen ki is használják. Ezzel szemben a filozófus a politikában nem indul automatikus helyzeti előnnyel csak azért, mert érvelni tud, éspedig azért, mert az előfeltevések utáni szakadatlan kérdezés politikailag neutrális, nem veszi figyelembe azt, hogy melyik oldalon bukkannak fel majd a problémásabb pontok minél mélyebbre megy vissza az érvelés szerkezetének feltárása és minél távolabbra megy a következmények kielemzése.

Kis az analitikus politikai filozófia 70-es és 80-as években elsajátított eszköz- és gondolattárát a 90-es és 00-ás évek harmadik köztársaságának demokratikus, alkotmányos kultúrájának építésére használta. Jó példa erre például az abortusz-vita ahol amúgy a marxista Gramsci által kifejezett, de az analitikusoknál tökélyre fejlesztett elvet alkalmazta, miszerint    

Van egy passzus Gramsci börtönfüzeteiben, amelyre néha emlékeztettem a hallgatóimat. Buharint bírálva írja Gramsci, hogy a filozófiai vita szöges ellentéte a katonai had- műveletnek. A jó hadvezér a leggyengébb pontján támadja meg az ellenséget. A jó filozófus a legerősebb pontján támadja meg a vitapartnerét. Ennyi volt a nagy titok.10

685. oldal

Itt szeretném Kis-t hosszabban idézni az abortusz-vitabeli álláspontja kapcsán mert ebben érzékletesen kifejeződnek és összefoglalást nyernek főbb, tudatos motívumok amik alapján közéleti szerepét alakította:

A magzatvédők álláspontja mellett is felhozhatók ugyanis komoly, tiszteletre méltó érvek, amelyek bigottság nélkül képviselhetők. Itt is Gramsci tanácsát követtem: a vitatott nézet- tel nem a legrosszabb, hanem a legjobb színvonalán kell megmérkőzni. Ez a stratégia nemcsak elméletileg termékenyebb, hanem politikailag is célravezetőbb, mert a másik oldalt is arra motiválhatja, hogy elismerje az álláspontod erkölcsi komolyságát. Mivel a liberalizmust egyébként is hajlamosak az erkölcsi nihillel, minden érték relativizálásával azonosítani az ellenfelei, Gramsci intelmének követését – hogy úgy mondjam – már csak önvédelmi szempontból is célszerűnek tartottam. Ezért mindjárt az abortuszvitába való bejelentkezéskor azzal a felütéssel kezdtem, hogy mindkét oldalon megfontolásra méltó, súlyos erkölcsi érvek sorakoznak.11

691. oldal

A hátteret mindehhez pedig az alkotmányos kultúra építése szolgáltatta…

Magyarország ezekben az években lakta be az alkotmányát. A laikus állampolgárok százezrei, talán milliói ekkor kezdték átélni, hogy szabadságjogaik vannak, joguk van a törvény előtti egyenlőséghez, joguk van ahhoz, hogy megköveteljék a hatóságtól a jogaik tiszteletben tartását, és hogy követelésük érvényesítésének garanciái vannak. Először volt írott alkotmányunk, amelynek a rendelkezéseit számon lehetett kérni az államon. Először vetették fel a politikai viták azt a kérdést, hogy vajon amit a kormányzat az állam hatalmával élve tesz, nem alkotmányellenes-e. És először volt alkotmánybíróságunk, amely ambiciózus határozatok sorában döntötte el ezeket a vitákat12.

691. oldal

 Az persze más kérdés, hogy ma a tldnr korában milyen esélyei vannak ennek a stílusnak.

Az egyik válasz az, hogy ha egy merőben új gondolat, lehetséges világ válik az orientáló tényezővé, akkor bizony az alapos, filozófiailag alátámasztott és rendesen körüljárt politikai álláspont és szótár kidolgozása megtakaríthatatlanul szükséges kezdeti feltétel.

Én itt tanultam a legtöbbet Kis (és részben Bence, meg Márkus) példájából, úgyhogy a magam esetét szeretném illusztrációul iderángatni. Abban a szerencsében volt részem, hogy filozófia tézisem körül hivatalos témavezetőként Bence György, nem hivatalos témavezetőként Kis János bábáskodott. A választásban a véletlen nem sok szerepet játszott, részemről. De a témámat nem tőlük kaptam, hanem mint emberi öregedéssel foglalkozó biológus hoztam magammal, a mögötte lévő meggyőződés pedig kora tizenéves koromtól meghatározó az élettervemben. Ez pedig annak a tudományos lehetőségnek a legalaposabb végiggondolása és előmozdítása, hogy hogyan lehet az egészséges emberi élettartalmat maximalizálni, hogyan lehet megelőzni az öregedéssel járó betegségeket magának az öregedést okozó alapfolyamatoknak a lelassításával. Ezáltal az egészséges emberi élettartam -az úgynevezett healthspan – és normálisan várható élettartam – lifespan – közötti időkülönbség minimalizálható lenne, és rengeteg időskori élet- és munkatapasztalat lenne visszanyerhető a társadalom számára. Ugyanis a jelenlegi adottnak vett feltételek mellett az emberi élet második felére jutó élettervek nagy része erősen kompromitálódik a felgyorsult biológiai öregedés káros következményei miatt, hiszen az emberek többsége életük utolsó évtizedeit számos különböző, öregedéssel kapcsolt betegséggel küzdve tölti le, ami egyértelműen beszűkíti lehetőségeiket. De az ezt kompenzálni tudó technológiai, orvostudományi forgatókönyv rengeteg fontos filozófiai kérdést is felvet, ami kikényszeríti az alapos elemzést. Ugyanakkor ez egy önálló és precedens nélküli politikai program, aminek pont mostanában teremtődik meg a politikai bázisa13. Ahogy Kis Jánosnak az analitikus politikai filozófia prózájának elsajátítása segített a budapesti demokratikus ellenzék komolyabb hazai precedens nélküli politikájának kidolgozásában, úgy ennek a példának a tanulmányozása hasznos analógiákat kínálhat attól különböző politikai ügyek megértésében. Episztemikusan demokratikus filozófia és demokratikus politika kapcsolatát illetően pedig nem találok jobb, paradigmatikusabb magyarországi példát.


[1] Bethlenfalvy Bálint kiváló fordítása, jelenleg a kontrollszerkesztés zajlik.

[2] 130.oldal

[3] ‘két diszciplína közti határsávban kószáló filozófus’ így jellemezte magát Kis a 70-es évek elejére visszatekintve, 157. oldal

[4] The DeFunis Case: The Right to Go to Law School, The New York Review of Books, February 5, 1976  https://www.nybooks.com/articles/1976/02/05/the-defunis-case-the-right-to-go-to-law-school/

[5] N. L. emlékére

[6] 685. oldal

[7] 691. oldal

[8] 691. oldal

[9] Jómagam ebben a mozgalomban aktív szerepet játszok, mint a European Longevity Initiative alapítója, lásd például az egyik legnépszerűbb javaslatot a jelenleg szavazás alatt álló Conference on the Future of Europe website-on https://futureu.europa.eu/processes/Health/f/3/proposals/826

Footnotes

  1. a könyvet az Előszóban elméleti érdeklődésű marxistáknak ajánlották a szerzők, és még azt a további politikai filtert is hozzátették, hogy “akiket nyugtalanít a marxista gazdaságtan mai állapota“, hát szerintem ez azért 50 embernél többet nem jelenthett akkoriban
  2. Bethlenfalvy Bálint kiváló fordítása
  3. 686. oldal
  4. 130. oldal
  5. ‘két diszciplína közti határsávban kószáló filozófus’ így jellemezte magát Kis a 70-es évek elejére visszatekintve, 157. oldal
  6. Az állampárt 1973-ban Kis János, Hegedűs András, Heller Ágnes, Márkus György, Márkus, Mária, Bence György és Vajda Mihály ellen lépett fel antimarxista nézeteik miatt, az Überhaupt állt a támadások központjában. Lásd még Weiss János írását
  7. The DeFunis Case: The Right to Go to Law School, The New York Review of Books, February 5, 1976 
  8. N. L. emlékére
  9. 136. oldal
  10. 685. oldal
  11. 691. oldal
  12. 691. oldal
  13. Jómagam ebben a mozgalomban aktív szerepet játszok, mint a European Longevity Initiative alapítója, lásd például az egyik legnépszerűbb javaslatot a jelenleg szavazás alatt álló Conference on the Future of Europe website-on