Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 3. rész

Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 1. rész

Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 2. rész

A filozófiai okosság politikai korlátai

Filozófia és politika összehasonlításával indítottunk, Kis János életének két választásával, és próbáltuk megérteni azt, hogyan lett a politikára reflektáló marxista filozófusból az autoritárius politika árnyékába szorított ellenzéki politikus, abból pedig a harmadik köztársaság liberális ellenzéki politikusa, aki aztán képest volt újra teljes értékű akadémikus filozófussá transzformálódni vissza.

Az elkötelezetten demokratikus és aktívan politizáló filozófus egyik legerősebb motivációja a hatalom és mindenkori képviselői által iránt érzett legmélyebb gyanú és ennek a gyanúnak a filozófia kritikai argumentációs eszköztára igencsak megfelel. A gyanú, mint önmagunkra is alkalmazható erkölcsi attitűd, pedig értelmezhető a hatalomról bármikor lemondani képes alapállásként. Kis személyes története erre jó példát szolgáltat, nem sokáig maradt pártpolitikus a rendszerváltás után, 1991-ben lemondott, és az is eléggé példátlan, hogy a parlamentbe, mint a parlamentbe jutott párt elnöke nem ült be, okozva ezzel pár izzadtságszagú pillanatot például a frakcióvezetőnek meg interpretációs problémát a hagyományos, kevesebb dimenziójú karriert követőknek. A pártját 1994-1998 között felemésztő nagykoalíciót pedig leginkább kritikus szemmel, publicisztikákkal és kezdeményezésekkel processzálta1.

A leggyanúsabb igény ami a filozófia részéről valaha is felmerült a politikában, mégpedig a diszciplína kanonizált kezdeteit tekintve a legkomolyabb pedigrével, Platón filozófus király gondolata. Az elképzelés röviden annyi, némileg modernizált és tompított formájában, hogy az egyetlen garancia az igazságos államra, és az emberiség boldogulásának maximalizálására az, ha vagy a filozófusokból lesznek a politikai vezetők, vagy ha a politikai vezetők filozófusokká képzik át magukat, és így hatalom és tudás úgymond összebetonozható lesz. Ezen a gondolaton ugye Popper híresen elfenekelte a port A nyitott társadalom és ellenségei-ben, de még ma is vannak olyanok, akik látnak benne védhető elemeket, bár a tézis már annyira ki lesz tekerve, vagy le lesz gyengítve, hogy rá sem ismerni2.

Continue reading “Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 3. rész”

Footnotes

  1. Kis szavaival, 657 oldal: “Amíg Horn Bokros mögött állt, addig szüksége volt az SZDSZ-re. 1996-ban, amikor megengedhette magának, hogy lemondassa Bokrost, már elvolt az SZDSZ szavazatai nélkül is. Ez volt a ritka alkalmak egyike, amikor beszélgetést kezdeményeztem a párt néhány vezetőjével. Azt javasoltam, hogy állítsák választás elé az MSZP-t. Félidőben vagyunk, erre hivatkozva kezdeményezni kellene a kormányprogram áttekintését: mi az, ami megvalósult, és mi az, ami még hátravan. Az volt az érzésem, hogy ezt a javaslatot Horn kapásból visszadobja, mert akkor már megle- hetősen el volt szállva. Ha ezt teszi, akkor az SZDSZ-nek fel kell monda- nia a koalíciót, de emelt fővel távozhat”.
  2. Nick Romeo: Plato in Sicily

Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 2. rész

Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 1. rész

Együtt-gondolkodás, mint kikristályosítható politikai érték: a filozófuspertől a demokratikus ellenzékig

Mit ért el az Überhaupt? Recepció szintjén becslésem szerint a 70-es években maximum kevés száz ember olvashatta, ez volt az első igazi szamizdat, amit gépelt példányokban adtak tovább.  A 92-es tényleges első kiadás óta ez a szám legjobb jóindulattal sem lehet több 1-2 ezer embernél.

A mai napig a hatása leginkább politikai volt, érdembeli filozófiai recepciója szinte egyáltalán nincsen. Ez egyfelől a történelem fricskája, hogy egy sok száz oldalas, a többség számára fizikailag végigolvashatatlan, mert túlspecializált1 és szekunder irodalom hiányában meg egyéb említett okok (nyelv, a megközelítés újdonsága) következtében nehezen megközelíthető kéziratnak ekkora politikai hatása lehetett, hát erre őszintén nem tudok mondani hasonló példát a 20. századból, várom a javaslatokat kommentben. Ez pedig újabb adalékot szolgáltat filozófia és politika felemás kapcsolatához; egy filozófiai szöveg nem a közeli olvasata révén lesz konkrét politikai tényező, a két műfajnak nincsen automatikusan közvetlen átjárása egymásba, ezt a tényleges időzítés, az alkalmak teremtik meg, amennyiben a gondolati alapanyag megfelelő. Másfelől pedig filozófiai botrány, hogy az érvelés finomságai, a gondolatmenet eredetisége még mindig csak a szűkre szabott magyar nyelvű kulturális miliőben lehetett jelen és ott is csak annyira, amennyire. Ezen a botrányon remélhetőleg az előkészítésben lévő angol kiadás csitítani fog2. Habár komolyabb magyar nyelvű olvasóközöség így 50-30 év távlatából nem várható, talán a nagyságrendekkel nagyobb potenciális angol nyelvű olvasóközösség kitermel magából néhány komolyabb olvasatot.

Continue reading “Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 2. rész”

Footnotes

  1. a könyvet az Előszóban elméleti érdeklődésű marxistáknak ajánlották a szerzők, és még azt a további politikai filtert is hozzátették, hogy “akiket nyugtalanít a marxista gazdaságtan mai állapota“, hát szerintem ez azért 50 embernél többet nem jelenthett akkoriban
  2. Bethlenfalvy Bálint kiváló fordítása

Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 1. rész


Petri György: Tévutak és zsákutcák
p379-381 in Lehetséges-e egyáltalán? Márkus Györgynek – tanítványai, Atlantisz, 1993 
 

Politika és filozófia: egy élet, két választás

A Kis János politikai és filozófiai munkásságát követők számára egyszerre meglepetés és komoly elégedettség forrása lehetett az ezévben publikált életút-interjúkötet1. E könyv nyersanyagát azok a beszélgetések szolgáltatták, melyeket Meszerics Tamás és Mink András folytatott Kis Jánossal 2009 és 2017 között.

Meglepetés talán azért mert Kis Jánost, a harmadik magyar köztársaság egyik alapító figuráját, általában nem a személyes oldaláról ismerte meg a nagyközönség, hanem a higgadt, komoly és nehezen elnémítható, mert érvelési nehézfegyverzetet használó és legmélyebb elemzői képességet alkalmazó publicisztikáiról és könyveiről.

Elégedettséget pedig azért mert a könyv (többszöri) végigolvasása után a történet kerek lesz, a narratíva teljessége, a konceptualizáció szorossága, az olvasat közelsége nem hagy helyet a befejezésnek, az életből nyitott könyv lesz. Nekem legalábbis megadta azt amit meg szerettem volna tudni Kis Jánosról, az emberről. Nem maradt több titok, mert előkerült a kulcs.

Politika és filozófia sok szállal egymáshoz kötődő mostohatesvérek. Politikát publikusan gyakorolni meggyőződéssel vállalt elvek, fogalmak és érvek nélkül még mindig elég lehetetlen dolog, a 21.századi populizmus ezirányú kísérletei ellenére is. Filozófiát művelni pedig, akár a legelméletibbet is, az értékes emberi és emberek között leélt életre való mélyebb reflexiók nélkül, súlytalan dolog. A politikában mindig lesz filozófia, a filozófia pedig sosem lehet csak szakmányban végzett szaktudomány.  

Ugyanakkor a politika gyors, a filozófia meg lassú. Az érvek, álláspontok alapos végiggondolására politikai döntéshelyzetekben – még a legnormálisabb demokráciában sem, nemhogy állandósuló válsághelyzetekben – nincs mindig lehetőség2. Kis János jó sokszor végigélhette ezt a feszültséget az átgondolt, konszenzuális együttpolitizálás ritmusa és a villámgyorsan változó történelmi szituációkra való politikai válaszadás kényszere között, mind a 80-as, mind a 90-es években.

A politika sokszor alantas, a filozófia sokszor felettes. Az érvek lehetnek tiszták a politikában is, de a kezek legtöbbször nem maradnak azok. A túl sok filozófia pedig alkalmanként túl messzire lendítheti alkalmazóját az adott szituáción ahhoz, hogy releváns maradjon számára.

Continue reading “Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 1. rész”

Footnotes

  1. Szabadságra ítélve – Életrajzi beszélgetések Meszerics Tamással és Mink Andrással, Kis János, Pesti Kalligram, 2021
  2. TGM írja remek Kis portréjában, a kilencvenes évek elején, hogy ‘A Beszélő megalakítását sem ő kezdeményezte, az SZDSZ is a távollétében alakult (a rosszmájú Kőszeg szerint ma sem volna még pártunk, ha Kis János 1988 őszén itthon van)’

Thesis Eleven without steroids: standalone philosophical analysis

‘Philosophical analysis’ here means a combination of conceptual, logical and linguistic tools [1].

‘Standalone’ means we’re going to assume that the only sentence we know from this particular thinker and from that particular text is this:

The philosophers have only interpreted the world in various ways; the point, is to change it.

Anonymous author, unknown date

We don’t even know the name of this philosopher and we don’t know when exactly this sentence has been written or published. No extra historical insights will be used from the past, expect well that it was written sometimes in the past, so only our current world situation factors into the interpretation directly. Brace yourself for an isolated analytical philosophy incident [2]. 

Wait a sec, we know something else attached to this sentence as part of the standalone package, is that it was originally written in German as:

Die Philosophen haben die Welt nur verschieden interpretiert; es kommt darauf an, sie zu verändern.

Anonymous author, unknown date

We give this sentence a go with a simple analytical toolkit. We try to understand this sentence or get a bit closer to what might it mean by rephrasing it using the tools of philosophical analysis. Continue reading “Thesis Eleven without steroids: standalone philosophical analysis”

On the possibility of a non-essentialist, pluralistic, comparative, philosophical and political anthropology, part 1

On Gyorgy Markus’ Language and Production and other competing models of human (inter)activity

Page numbers refer to: Márkus. G. Language and Production: A Critique of the Paradigms. Dordrecht-Boston, Reidel  (Boston Studies in the Philosophy of Science Vol. 96,1986.

Please see my earlier post on Markus if you have no idea who I am talking about: My favourite philosopher from Budapest.

I. Language and Production, a work lost in between

If a study was born under a bad sign, it’s Gyorgy Markus’ Language and Production (L&P from now on). Let’s highlight 6 different, although interconnected aspects of this sizeable, non-random unluck. The way to show this is to express the in-betweenness, the middle-ness, the seemingly intermediate characteristics of this philosophical study. The in-betweenness aspects are grouped into 3 domains: inner in-betweenness, disciplinary in-betweenness, contingent circumstances. Continue reading “On the possibility of a non-essentialist, pluralistic, comparative, philosophical and political anthropology, part 1”

Studying the Princeton Companion to Mathematics Daily

Have a little twitter thread to share about an ongoing daily study of mine, usually half an hour between 22:00 – 23:00 pm.

My favourite philosopher from Budapest

As a young biology undergraduate in the mid/late 90s, in Hungary, culturally hungry for something else too besides feeding largely on the natural sciences, I happened to quickly browse through a series of booklets – Értekezések, emlékezések – published by the publishing house of the Hungarian Academy of Sciences, when the title of one such booklet caught my eye. It was called After the system: Philosophy in the Epoch of Sciences [1], and it was the inaugural lecture of Márkus György (George Markus mainly for the English-speaking world), read out loud by the author at the Academy upon accepting him as an external member.  

I studied this 20 something page booklet several times then and several times in the decades since and I still don’t ‘own’ the text meaning it is such a dense, intellectual product that it does not cease to excite me and offer yet unresolved problems for the next i(n)ter(pret)ation. It’s good to be surrounded by texts one does not own. Continue reading “My favourite philosopher from Budapest”

Could we have been born couple years off? Dan-Cohen and the constructive view on personal identity

In the first part of the study I asked to imagine ourselves being born years later/earlier than we already did and assess our identity. Then I described negative positions denying the feasibility of such imaginary scenarios on different grounds.

In the second part of the study I have introduced the positive answer suggesting that our DOB is more like a loosely defined POB (period of birth) including a whole range of identity-preserving possible worlds with the actual world in the centre.

This third instalment will focus on the so called constructive view of personal identity.

In the argument for the permissive, positive, POB answer to our question I have used the concepts constitutive decision, defining project, constructive view. 

These concepts are part of the so called constructive view on personal identity and this view has been briefly, but accurately formulated in the essay Luck and Identity by Meir Dan-Cohen [1] Continue reading “Could we have been born couple years off? Dan-Cohen and the constructive view on personal identity”

Could we have been born couple years off? The positive answer

In DOB and personal identity: could we have been born couple years off? Part 1 I have asked the readers to conduct a series of thought experiments in which they try to imagine being born couple years earlier/later than their actual DOBs and then ask whether their identities might have remained intact in these alternative histories. I also briefly introduced 5 possible negative answers and one in between. Today it’s time to describe the position where conducting my thought experiment landed me originally, the position that opened up my imagination. This is the position that ‘yeah, absolutely, I could have been born years off, no problem’.

DOB is POB with blurry, but existing temporal limits

To sum this up briefly and generally: it’s is perfectly sensible to assume that we could have been born before or after our actual DOB, while still preserving our identity, retrospectively. Our date of birth in the actual world corresponds to a period of birth (POB), covering a range of possible worlds accessible from the actual world, close enough to include a somewhat arbitrary threshold +/- period. But world histories and cultural circumstances might restrict the implementation of particular life plans. Hence, only a retrospective time window (POB) can be provided within which a particular life decision (and a follow-up plan) can be realised, thereby providing a sufficient (but not necessary) condition of personal identity. 

Now switching to the particulars, the examples to help you understand this position.

Let’s assume that I was born on the 17th of December, in 1974, in Budapest, Hungary. Continue reading “Could we have been born couple years off? The positive answer”

DOB and personal identity: could we have been born couple years off? Part 1

A Thought Experiment by and on You

Please conduct the following simple (series) of thought experiment(s) by and on yourself (X): Take your actual (current) date of birth (DOB(X)=x) and now construct/compute a date exactly one year earlier than your DOB. Got it? 

Ok, now throw away your old DOB and focus on this new, derivative date (x-1) and try to imagine that x-1 is your DOB. Got it? [1] .  

The question to ask yourself now: Would this person, X, born on this new DOB, x-1, but ‘ceteris paribus’, be still you, X?

Once you have an answer (yes, no, don’t know, it depends …) take now the date exactly one year later than your original DOB, x+1 and ask the same question.

Now make the difference +/- 2 years, 3 years, 4 years, 5 years … and ask the same question. Stop when you get the same answer 2-3 times in a row or notice if you change your position with different numbers. Register whether you think differently if the test scenario is earlier or later than your actual DOB. 

In what follows I will delineate some potential answers to this thought experiment. These answers won’t follow any derivative historical positions and only grew out of me thinking about the possible logical space and interviewing quickly several acquaintances of mine, yet they (probably) might coincide with some actual philosophical accounts that could be given. I am looking for ways to make the scope of these possible answers comprehensive, to hash out the logical space.

I start with the conservative, negative positions to move towards the more permissive ones. Continue reading “DOB and personal identity: could we have been born couple years off? Part 1”