Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 1. rész
Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 2. rész
A filozófiai okosság politikai korlátai
Filozófia és politika összehasonlításával indítottunk, Kis János életének két választásával, és próbáltuk megérteni azt, hogyan lett a politikára reflektáló marxista filozófusból az autoritárius politika árnyékába szorított ellenzéki politikus, abból pedig a harmadik köztársaság liberális ellenzéki politikusa, aki aztán képest volt újra teljes értékű akadémikus filozófussá transzformálódni vissza.
Az elkötelezetten demokratikus és aktívan politizáló filozófus egyik legerősebb motivációja a hatalom és mindenkori képviselői által iránt érzett legmélyebb gyanú és ennek a gyanúnak a filozófia kritikai argumentációs eszköztára igencsak megfelel. A gyanú, mint önmagunkra is alkalmazható erkölcsi attitűd, pedig értelmezhető a hatalomról bármikor lemondani képes alapállásként. Kis személyes története erre jó példát szolgáltat, nem sokáig maradt pártpolitikus a rendszerváltás után, 1991-ben lemondott, és az is eléggé példátlan, hogy a parlamentbe, mint a parlamentbe jutott párt elnöke nem ült be, okozva ezzel pár izzadtságszagú pillanatot például a frakcióvezetőnek meg interpretációs problémát a hagyományos, kevesebb dimenziójú karriert követőknek. A pártját 1994-1998 között felemésztő nagykoalíciót pedig leginkább kritikus szemmel, publicisztikákkal és kezdeményezésekkel processzálta1.
A leggyanúsabb igény ami a filozófia részéről valaha is felmerült a politikában, mégpedig a diszciplína kanonizált kezdeteit tekintve a legkomolyabb pedigrével, Platón filozófus király gondolata. Az elképzelés röviden annyi, némileg modernizált és tompított formájában, hogy az egyetlen garancia az igazságos államra, és az emberiség boldogulásának maximalizálására az, ha vagy a filozófusokból lesznek a politikai vezetők, vagy ha a politikai vezetők filozófusokká képzik át magukat, és így hatalom és tudás úgymond összebetonozható lesz. Ezen a gondolaton ugye Popper híresen elfenekelte a port A nyitott társadalom és ellenségei-ben, de még ma is vannak olyanok, akik látnak benne védhető elemeket, bár a tézis már annyira ki lesz tekerve, vagy le lesz gyengítve, hogy rá sem ismerni2.
Continue reading “Minden, csak nem filozófus király – Kis János példájáról életútinterjúja ürügyén, 3. rész”Footnotes
- Kis szavaival, 657 oldal: “Amíg Horn Bokros mögött állt, addig szüksége volt az SZDSZ-re. 1996-ban, amikor megengedhette magának, hogy lemondassa Bokrost, már elvolt az SZDSZ szavazatai nélkül is. Ez volt a ritka alkalmak egyike, amikor beszélgetést kezdeményeztem a párt néhány vezetőjével. Azt javasoltam, hogy állítsák választás elé az MSZP-t. Félidőben vagyunk, erre hivatkozva kezdeményezni kellene a kormányprogram áttekintését: mi az, ami megvalósult, és mi az, ami még hátravan. Az volt az érzésem, hogy ezt a javaslatot Horn kapásból visszadobja, mert akkor már megle- hetősen el volt szállva. Ha ezt teszi, akkor az SZDSZ-nek fel kell monda- nia a koalíciót, de emelt fővel távozhat”.
- Nick Romeo: Plato in Sicily